1943. január 12-én hajnalban, a mínusz 30 fokos hidegben a szovjet Vörös Hadsereg túlereje áttörte a Második Magyar Hadsereg 1942 nyarán elfoglalt és addig hősiesen védett hídfőállásait.
A magyar hadsereg akkori vezetése az elsők között épp a zalai hadosztályokat küldte erre a frontvonalra. Az elsők közt indultak, az első vonalban küzdöttek és – a seregtest mindössze egyötöde, akik a Jóisten segedelmével valamiképp túlélték a kegyetlen harcokat s az embertelen körülményeket – jószerivel az utolsók között tértek haza.
Döbbenetes közönnyel tért napirendre az ország lakossága e hadászati és humanitárius katasztrófa felett. Persze hírzárlat volt, kemény cenzúra és erős politikai terror, de “mégis”…
Szeretnénk létrehozni és meghonosítani egy méltó, egyedi megemlékezést, hogy díszelőadásunk által, az érintett magyar katonák és szeretteik sorsát – hősiességét éppúgy, mint megpróbáltatásaik egy részét -, a mindenkori közönségünkkel együtt átélve, fejet hajthassunk a Don-kanyar hősi áldozatainak és családjaiknak tiszteletére.